A szórakoztató elektronika minden szintjére lassan betör a háromdimenzió. Ha a ketyerék marketingeseire hallgatunk, szinte biztosra vehetjük, hogy nyakunkon a 3D-éra, és aki nem gondoskodik mielőbb 3D-s tévékészülékről, az a teljesség élményétől fosztja meg magát.1. Függőleges (vertikális) dimenzió
Ez a dimenzió az Istennel való kapcsolatunk maga. Talán ezt az összefüggést a legkönnyebb számunkra felfogni. A szakrális, transzcendens dimenzióra való törekvés egy, az emberiségbe kódolt legelemibb program. Az ősidőktől kezdve, minden kultúrának része volt a magasságok fürkészése, az égre való csodálkozás, a fel fele fohászkodás. Amint viszont megkapjuk a hit kegyelmét, onnantól már tudatosan gyakoroljuk, ápoljuk, erősítjük ezt a dimenziót. A HIT szó jellemzi tehát a legjobban ezt a tengelyt. Hitünk hajt Isten felé, mint tiszta és kiapadhatatlan forrás, mely eret, patakot, folyót csordít a végtelenbe.
"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit nem tudtok cselekedni" (Jn 15,5.)
Isten tehát Fia által tudtunkra adja, hogy ez a tengely nem csak az egyik irányba (felfele) mutat. Hanem lefele, felénk is. Ő az aki e köteléket kezdeményezte, Ő oltotta szívünkbe a kegyelem útján a hitet. Először az Ő szeretete volt. Van. Örökké. Lehet ezt viszonzás nélkül hagyni?
Mi modern és elvilágiasodott emberek gyakran elfeledjük azt, ami őseinknek természetes volt: minden lépésünkben Istenre bízni magunkat. Nélküle semmit sem cselekedni... Apám, aki most 83 éves, ácsmesterként kereste kenyerünket. Szűkbeszédű székelyember. Szavakban nem sokat terelgetett Isten felé. De főleg nyári szünetekben, amikor vele dolgozhattam, nap mint nap láttam, hogy - mielőtt a széles fejszével belevág a farönkbe - a fejszét leengedi lábához, munkában edzett esetlen kezével leveszi kalapját, feltekint az égre, keresztet vet, majd markába köp, és elkezdi a munkát.
2. Vízszintes, oldalirányú dimenzió
"Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. (Jn 13,34.)"
Vallási 3D-gyengénlátókként, ennek a dimenzónak sajnos nem adunk elég tartalmat, bár gondolkodás és közbeszéd szintjén felismerjük. De ugye milyen nehéz cselekvés szintjére emelni?! Szűk családi körben persze ezzel úgy még rendben is volnánk. Tágabb családi körben, rokonok közt egy kis szelektálgatással még művelgetjük (naná majd pont az anyóst, menyet, sógort). A „vadidegent”, a felebarátot ugye szeretjük, addig, amíg valamit tennünk nem kell...érte.
Pedig Isten szeretetét úgy kaptuk meg, hogy azt át tudjuk adni. Úgy lettünk teremtve. Konstrukciós tulajdonság. És ha az Ószövetség nem is erre volt „kihegyezve”, jött Jézus és ezt egyértelművé tette, félreérthetelneül. Lásd a fenti igét. De Jézus még ennél is tovább megy:
"Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. (Mt 5, 43-44)"
De hogyan lehet szeretni azokat, akik ellenségesek velünk, átkozódnak, akik gyűlölnek, háborgatnak és kergetnek minket?
2004 karácsonya előtt kamasz gyermekeim azt a karácsonyi ajándékot kapták, hogy Déván megajándékozhatják Csaba testvér gyerekeit. Az ünnep előtt kevesebb gyerek volt az otthonban, többnyire azok, akiknek a legcsekélyebb családi vagy rokoni kapcsolatuk sem volt. Köztük sok olyan, aki csak éppen kevés ideje került Csaba testvér környezetébe. Bevallom, mikor elnéztem a kegyetlen utca által elvadított sok kis marcona arcot, elgondolkodtam: Hogyan is lehet belőlük olyan kis derűs, mosolygós, szeretetet adni és kapni képes gyerekeket faragni, mint amilyenek a már régebben ott tartózkodók?
És jött a válasz. Kéretlenül. A másnap reggeli misén. Csaba testvér szavai szívembe vágtak: „Szeresd ki belőlük a jót!”
Ilyen egyszerű, kérem! Hát Jézus is azt tette velünk! És teszi ma is. És holnap is. Örökké.
Nézd Krisztus ölelő karját a feszületen! Szeretetéből jut mindenkinek. Így tárd ki a karod te is, és nyújtsd ki! Tőled jobbra... és igen, balra is.
Igen, nehéz szeretni azt, akit e bolond idők elvadítottak, hamis próféták becsaptak, a rendszerváltás veszteseként nyomorog, frusztrált, vagdalkozik; vagy éppen azt hitették el vele, hogy ő a győztes, csak legyen önző, magának szerezzen meg mindent (mert te megérdemled!) és gázoljon át másokon.
De nézd a feszületet! Az emberi kar konstrukciósan ölelésre van teremtve. Ha széttárod karodat, mást nem is tudsz vele tenni. Széttárt karod ez a dimenzió: a SZERETET dimenziója.
3. Vízszintes, múlt-jövő tengely.
Emlékezz honnan jöttél, tudd merre tartasz, és tekints előre!
A 3D vallásosságnak e harmadik dimenziójától környezetünk szorgosan iparkodik megfosztani bennünket. Talleyrand mondta Napóleonnak: „Vedd el egy nép múltját, és azt teszel vele, amit csak akarsz”.
Minket, magyarokat a Jóisten sok nagyformátumú előddel, hőssel, szenttel ajándékozott meg. Ők már tudják azt, amit mi még csak hiszünk. De hazánkra ugyanakkor sajnos nem is egy, hanem sok kis talleyrand jutott. Ők a fenti, ördögi tételt az egyházra is igyekeznek ráhúzni. Mi pedig hányszor magunktól mondunk le múlról s jövőről, csakhogy elkerüljük a „múltbamerengő, mucsai, provinciális, magyarkodó vagy szentfazék” beskatulyázást.
Talleyrandjaink tudják: A vallás jelenti nekünk az igazi szabadságot. A múlt ismerete, nemzetünk nagyjainak, szentjeinek s egyáltalán őseinknek példája erőt ad. A jövőbe, az örök életbe vetett hitünk pedig reményt. És ők nem akarják hogy szabadságunk, erőnk és reményünk legyen.
Ép ésszel felfoghatatlan, de sokan vannak, akik templomba járó emberekként a múltat végképp eltörölni vágyókra, vagy az azokat nemzeti színben kiszolgálókra, vagy éppen az életet, nemzetet, vallást megtagadókra szavaznak. Ez is egy vallási 3D-gyengénlátás, sőt vakság.
Húsvétra várva tudnunk kell, hogy néhai családtagjaink, elődeink, nemzetünk nagyjai, szentjei egy olyan sorsközösséget alkotnak Jézussal, amit a feltámadás megvallásával együtt nekünk is vallanunk kell, és amely sorsközosségre kell alapoznunk jövőnket. Akkor tudunk hitünk szerint bizakodva előretekinteni és megélni a harmadik dimenzió áldását, amely maga a REMÉNY!
Illusztrációk: Balázs Zsolt
