Tehát két év alatt másodszor, de nem utoljára, hiszen 2013-ban minden hónap első szombatján az esti, 6 illetve 5 órás szentmise a Cursillo mozgalomért és Magyarország újra kereszténnyé válásáért lesz felajánlva, felváltva a Deákvári Plébániatemplomban illetve a Géza király téri Barátok Templomában hála a váci cursillista testvéreinknek. Ők nemcsak az ezévi cursillos miseszándékokról gondoskodtak, hanem arról is, hogy ezek az alkalmak igazi közösségi élményekkel gazdagítsanak.
Már megérkezésünkkor a hazaérés öröme töltött el, amikor ismerős arcok mosolyogtak ránk a bejáratnál. Aztán amikor már bent a templom meghitt, karácsonyvégi derűt és nyugalmat árasztó légkörében bekapcsolódtunk a szentmise előtti Rózsafüzérbe, jóleső izgalommal kémleltük mi is az újabb érkezőket. Egy mosoly, egy baráti pillantás, egy kézfogás, egy érintés, egy odasuttogott decolores jelezte összetartozásunkat, akár messziről vagy kevésbé messziről jött, akár helyi cursillistákról vagy (még) nem-cursillistákról van szó.
Rolik Róbert plébános atya, aki maga is cursillista, olyan lelkesedéssel szőtte bele a szentmisébe a Cursillo üzenetét, hogy azok, akik még nem voltak a Cursillon, első kézből kaphattak hiteles képet színes-pompás mozgalmunkról. De ha még netán lett volna a templomban bárki is, akinek ezekután nincs kedve azonnal elmenni a Cursillora, az a végén meggyőződhetett a kegyelem jelenlétéről, hiszen a szentmise záróénekeként a De Colores olyan elemi erővel szólt, hogy minden szívet csordultig töltött.
Nem kevésbé járult hozzá a testi-lelki együttléthez a szentmise utáni agapé a közösségi házban. Szomjunkat teával, borral oltottuk, Draxler Feri habos sütije, Berczeli Janó hájas süteménye incselkedett endorfin hormonjainkkal. Sorolhatnám a sok finomságot, amivel váci testvéreink elkényeztettek, de leginkább a találkozás és az együttlét öröméért vagyunk szívből hálásak nekik.
Jézusom, csodálatos a Te műved, és ehhez remek munkatársakat választottál Vácon!
Találkozunk egy hónap múlva! Addigis: De Colores!
