Itt pezseg az élet, tele van emberrel és egyéb lényekkel! A csapat összehangol és hamarosan felcsendül a dal! A zene csodája hatni kezd! Néhányan lassítanak, páran megállnak! Évával az a tervünk, hogy ha valaki megáll, oda lépünk hozzá, megkínáljuk marcipános csokival és boldog karácsonyt kívánva adunk egy Jézus születését ábrázoló kártyácskát! Sokan örömmel fogadták és szemmel láthatólag meghatódtak! Volt egy kedves fiatal lány, aki kottát is kért, és kapott egy meghívót is Grofcsik Gyuritól a kotta mellé. Végig velünk maradt és énekelt! Született egy cursillista jelölt! Már megérte! Aztán történtek furcsa dolgok is! Jött Drakula báró, egy zöld fejű marslakóval az oldalán parádézott peckesen. Odaléptünk Évával és megkínáltuk őket csokival! Drakula megvetéssel elutasított, amit mondjuk megértek. A marslakó szívesen tolt volna némi csokit abba a nagy zöld fejébe, de a hatalmas tappancsai megakadályozták. ( Szerintem rosszul fizetik a Váci utcára kiterelt űrlényeket, mert ez a példány nagyon éhesnek tűnt!) Jövőre csomagolunk egy kis véres hurkát, meg egy kevés pángalaktikus meganasit!) Viszont Kisjézus kártyának nagyon örült, amit a tappancsai közé sikerrel beillesztettem! (Csak remélni tudom, hogy nem kajálta meg, műszakváltás után!) Közben folyt az éneklés és oldódott a hangulat! Húsz méterrel arrébb egy mikulás kihangosítva ránk nyomult, de hamar feladta a küzdelmet! Volt olyan pillanat, hogy az amúgy igen sűrű emberfolyam úgy eltűnt, hogy simán lábtengózhattunk volna az előttünk lévő szakaszon!
Miután valami ismeretlen csatornán keresztül meggyőződött a tömeg, hogy nem gyűjtés folyik itten, visszarendeződött a népsűrűség! Aztán jött egy pingvin! Kis alacsony emberke plüsspingvinnek öltözve, kimondottan ellenszenves ábrázattal, ami egy nagy sárga csőr alatt grimaszolt! Oda léptünk hozzá és kedvesen megkínáltuk. …Nekem ti ne nyomjátok a szöveget,… mondta harcias dühvel, én újjászületett keresztény vagyok!!! Tudjátok mi az? Tudjátok? Húuha! Azt látom, hogy újjászületett, de pont pingvinnek! Ez nagy szívás! Megértem, hogy ideges! Főleg ezen az éghajlaton, ahol karácsonykor is szakad az eső! (Jövőre a csoki, a véres hurka, és a megaszamáshús mellé fagyasztott heringet is csomagolhatunk! Ki gondolta volna!) Pingvin tesó nem nyugodott, egyre csak mondta:… újjászületett keresztény vagyok! Ne nekem nyomjátok a szöveget!... Szívesen vigasztaltam volna, hogy nézd mégis csak karácsony jön, nem kell mindig a saját sérelmeinkre gondolni! Nézd azt a nagy zöldfejű marslakót ott a Drakula báró mellett! Milyen alázattal viseli sorsát, pedig igen rusnya egy teremtés. Pingvinnek lenni hozzá képest Bred Pitt! De hiába! Megsimogattuk és elbúcsúztunk tőle! A közjáték alatt a hangulat egyre meghittebb lett! Végül a külföldiek kedvéért angolul is énekeltünk. Valahogy ekkora tudtunk igazán önfeledten együtt lenni!
Burai Janó szerint jövőre legalább húsz dallal készülünk! Az eső ellenére sikerült valami plusz örömet vinni, elszórni néhány magocskát! A többit nyugodtan rábízhatjuk arra, akinek jövetelét várjuk! De a legjobb mégis az volt, hogy egy kicsit együtt voltunk! Lesznek változások! Elterveztük, legközelebb BKV-val jövünk. Hozunk pálinkát, mint Csibi Tomi, meg valami véreset, és utána nézünk a guglin, mit esznek a pingvinek, és beszerzünk a zöldfejűeknek valami űrnasit, mert ugye: színes pompás a világ(egyetem) ha Krisztusnak él!
De colores!
Kovács János
