Kovács János írásaÚgy tűnik, időnként fellibben a fátyol, és valahogy képesek leszünk megsejteni a láthatatlant, Őt aki elrejtőzik, nehogy megrettenjünk hatalmasságától gyenge, esendő gyermekei.
Kezdem mostanában másként érezni a világot, ami körülvesz. Talán azért mert már nem akarok tőle semmit. Érdekes dolog, de így van ez mindennel. Ha érdek nélkül közeledsz a világ dolgaihoz, egyszer csak megváltozik minden. Talán ha vágyaid nem torzítják a szemlélődést, sokkal többet látsz! Ha nem erőlködsz sikerért, hatalomért, pénzért, akkor, Wass Albert szavaival élve, a rontó vagy gyűjtögető emberből látó emberré válsz. Mérhetetlen gazdagság, szín és pompa lesz a részed bármerre is visz az utad. A világban elrejtett szépség és szeretet, akár egy szemérmes menyasszony, nem fedi fel olcsón titkait. Kapzsi, akarnok érdek szemek sohasem fedezhetik fel kincseit. El kell engedni mindent. „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” Ez világos beszéd. Ötven esztendő girbe-gurba útjai után kezdem kapizsgálni. A szív tisztasága, a jóakarat minden élő felé és Isten szépsége kibontakozik a felszín változatosságából. Felragyog a szívünkben! A szemünk ugyanazt látja mégis, összehasonlíthatatlanul másként hat bennünk. Minden mű az alkotójáról beszél, minden igazi érték, amit az ember alkotott a kitárulkozó önfeladás gyümölcse. A világ szépsége Isten szerelmes levele az emberhez, Aki a kereszt botrányáig is hajlandó volt szeretni. „Ha csak te egyedül lennél a földön érted is megtenném” mondta Jézus Bossis Gabriellának egy magán kinyilatkoztatásban. Ez minden emberre érvényes! Ez a mérhetetlen szeretet vesz körül minket a világban. Ekkora szeretettől gőzzé omlanánk, ha nem rejtőzne el. Képtelenek lennénk a szabadon válaszolni rá. Épp ezért az isteni tapintat emberileg felfoghatóvá aprózta és elrejtette, úgy is mondhatnánk bele kódolta a jelenség világba szeretet vallomását. Elég csak megnézni egy hópehely mintázatát, vagy a felhők játékát. Nézd a vadlibák nyakán, ahogy átmegy a fényes zöld fényes kékbe. Vagy nézz a kutyád szemébe. Kifogyhatatlanul sorolhatnám sosem, lenne vége.
A Szeretet körül ölel, mint kagylót az óceán! A keresztünk, a homokszem, melytől igazgyöngyöt szenvedünk. És mégis szabadok vagyunk! Az Isten hívására kimondott igen és nem közé ékelődött az egész világunk. Vallanunk kell! Weöres Sándor írja a Harmadik Szimfónia című versében:” Az élettelen avar is repül. Ne hidd, hogy rögben alhass. Szél körme kapar a sír körül, és vallat a fény a hatalmas”. Talán az utolsó pillanatban is mondhatunk IGENT! Megrendítő nagylelkűség.
Megszerettem a természet világát, mert minden Róla beszél, mert Ő megtanított rá hogyan szeressem. Megszerettem az emberi világot is, mert megkacagtat, és megsirattat, mert a szenvedés és öröm mintázata szövi fenséges szőttessé! Mert itt lüktet ereimben. Beleborzong az ember a gondolatba: Ha ilyen káprázatos, amit tükör által homályosan látunk milyen lesz az örök hazánk? Most múlik a nyár, és minden ősz egyre fontosabb!
Úton vagyunk hazafelé! Otthon már nagyon várnak ránk!
Kovács János
