Blog

Még hetekkel a dél-afrikai labdarúgó világbajnokság mérkőzései után is, élő, eleven erővel visszhangozhat fülünkben az ősi afrikai hangszer, a vuvuzela hangorkánja. A fekete kontinens szurkolói, a méhraj zümmögésére hasonlító levegőkürt segítségével támogatták, buzdították a számukra kedves csapat játékosait. A darázskürtnek is nevezett fúvóka hangja, mindent betöltő módon adta hírül a kiválasztott futballisták számára, „itt vagyunk, veletek vagyunk, hajrá, csak így tovább”!

Kedves Testvérek!

Azon a szép estén, amikor a cursillos karácsonyt felvetettük, eszünkbe jutott egy másik ötlet is! Arra gondoltunk, hogy milyen nagyszerű lenne havonta egy cursillós vasárnapi szentmise, mindig más csoport plébániáján, felajánlva a szándékot a Cursillo mozgalomért és Magyarország újra kereszténnyé válásáért. Minden hó második vasárnapján (vagy akár az időpontot rugalmasan kezelve) az esti szentmise keretében összejönnénk és mise után esetleg egy könnyű agapé közben ismerkednénk beszélgetnénk.

Kedves Testvéreim!

Horváth István Sándor atya zalalövői plébános és cursillista testvérünk írta:

Kedves barátaim!

Az árvíz  vagy más  természeti  csapás által  sújtott vidékek  papjait  és plébániáit szentmisék mondatásával is lehet  segíteni, mivel e helyeken  a szegényebb híveknek nincs lehetősége miseadományok felajánlására.

Az érintettekkel  való egyeztetést  követően elvállaltam  a közvetítést  a szentmisét mondatni szándékozók és a miséző papok között. Aki ilyen  módon szeretne  segíteni,  részletes információkat  itt  talál: http://zalalovo.plebania.hu/plebania/miseadomany

Időközben egy papi szolidaritási mozgalmat is sikerült elindítani. Ez  azt jelenti,  hogy  az  ország  különböző  részein  élő  papok  végzik  el   a szentmiséket, de annak adományáról lemondanak egy rászoruló plébánia  vagy atya javára.

Szeretettel: István atya

Különösen nehéz dolga volt a katolikus egyháznak az előző egy évben, amikor az átmeneti kormánynak az övétől teljesen eltérő prioritásai voltak. Reméljük, hogy az új kormánnyal könnyebb dolgunk lesz, és velük konkrét dolgokról is tudunk beszélni, nem csak általánosságokról – mondta a Mandinernek Juliusz Janusz, Magyarország apostoli nunciusa, azaz a Szentszék nagykövete, aki idén ünnepli püspökké szentelésének 15. évfordulóját. Szilvay Gergely interjúja.

Amint XVI. Benedek pápa meghirdette a jelenleg is zajló papság évét, az „ellentábor” mintha felébredt volna; az egyházzal kapcsolatban – a két fő ünnep körüli megnyilatkozásokat is beleértve – szinte másról sem szólnak a híradások, mint „a pedofil papokról”. Pedig nem árt tudni, a hitéleten kívül a közoktatásban és a szociális hálóban, s sokszor az emberek személyes életében is évszázadok óta elengedhetetlen láncszem a lelkiatya. Erre hívta fel a figyelmet Böjte Csaba ferences testvér idei húsvéthétfői levelében. Ezt követően felgyorsultak az események: honlap indult a papokhoz fűződő, számtalan pozitív történet megismertetéséért.

Sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon az a lelki energia, ami egy-egy cursillo megtartásával keletkezik, átalakul-e, és ha igen miképp társadalmi tényezővé? Vajon mérhető-e a változás? Milyen jelek utalnak az eredményességre? Miért nem érzékelhető a tizenötezer magyar cursillista?

Keresztútjárás, hagyomány, mely az apostolok koráig nyúlik vissza. Eredetileg az az útvonal Jeruzsálemben, amelyen Jézus végigment a kereszttel a Golgotáig. A két évezredes ájtatosságot immár harmadik éve, sok településhez és annak híveihez hasonlóan a Szent Arnold Janssen Csoport szervezésében és vezetésével a cursillós közösségek is végigjárják.

Tíz évvel ezelőtt társasházi lakásból családi házba költöztünk, ami sok tekintetben megváltoztatta az életünket, sőt a karácsonyi ünneplési szokásainkat is. Egy kicsit nosztalgiázok.

 Választásra készülünk ott kint a nagyvilágban, de lelkünk mélyén ki az úr? Vajon ott bent, nem kellene-e elkezdődjön egy nagyon komoly kampány? Vajon a bennünket belülről irányító hatalmakat, erőket nem kellene alázattal, bölcs nyugalommal felülvizsgálni? Nézzük meg, hogy egyáltalán van kormánya, saját magam számára elfogadott elvekkel az életemnek? Vagy csak simán sodródok, játékszere vagyok a kinti világ pillanatnyi benyomásainak, kusza ösztöneinek?

Milyen kicsi ez a színes-pompás világunk! És milyen jó rájönni, hogy már annyian vagyunk cursillisták, hogy - akár egy kisebb megmozduláson is - "véletlenül" öszefuthatunk testvérekkel. Így történt ez a zuglói János áldáson is, amelyről már korábban beszámoltunk. Egy egri testvérünk - aki más szálon kötődik a Szent Antal Plébániához - jóleső meglepetéssel látta, hogy a Szent Orbán Csoport éppen ténykedik a szőlősben. Erről az élményéről beszámolt az "Egri Egyházmegye Cursillos Hírmondójában". Ezt a beszmolót idézzük az alábbiakban.