Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
a vak, az elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai, hogy a terhüket Te segíthesd hordani.
Ha valaki gyötrődik, szenved – azért van, hogy Te boldogan befogadd a szívedbe.
Uram, bölcs gondviseléseddel öröktől fogva minden embernek megszabtad a feladatát. Ezt a feladatot keresni kell, s te segítesz nekünk, amikor akaratodat kinyilvánítottad számunkra: a kor lehetőségeiben és követelményeiben, népünk és az egyház szükségében, a jóakaratú emberek tanácsában, képességeinkben, amelyeket tőled kaptunk, valamint szívünk hajlamaiban. Uram, kérlek Téged, árassz lelkembe világosságot, hogy mindezekből felismerjem az én feladatomat!
Úgy szolgáljak neked, ahogy te kívánod tőlem: ha akarod, a család közösségében, ha akarod, lemondva a családi élet melegéről, ha úgy akarod, a lelkek vezetésével, ha úgy akarod, két kezem kemény munkájával. Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Fogd a kezem és vezess, légy számomra az Út, a Világosság! Uram, te tudsz mindent! Te előre látsz mindent. Vezess engem a helyes úton! Mutasd meg akaratodat és adj nekem erőt, bátorságot, hogy tántoríthatatlanul követhessem azt!
Amen
